Az egyik tanárom mestélte egyszer, hogy a feleségével éveken át gyűjtötték a használt sütőolajat. Amikor összegyűlt néhány kannányi, akkor a fickó bevágta a kocsiba, és a benzinkúton leadta semlegesítésre. Ahogy kellett.

Aztán egy időben nem hordták el a benzinkútra az olajat, az pedig csak gyűlt és gyűlt a pincéjükben. Egy nap a férj bepakolta a kannákat a kocsiba, és elment velük a benzinkútra, ahol.

Ahol a kutas közölte, hogy vigye az olaját, ahová akarja, mostantól a benzinkút nem foglalkozik ilyesmivel. Hogy miért nem? Mert a sütőolaj már nem számít veszélyes hulladéknak. Hát akkor mit csináljon ennyi használt sütőolajjal? Mit bánom én, öntse a vécébe vagy a szántóföldre. Emberünk, tekintve hogy éveken át gondosan gyűtögette az olajat, értetlenül állt, hogy tudniillik ő most hogyan is önthetné azt akárhová, amit eddig olyan rendesen adott át semlegesítésre a benzinkúton. Ez már csak azért is érdekes, mert nem találtam a neten semmit, ami igazolná, hogy már szabadon öntözhetjük a földeket a veszélyes trutymóval.

Aztán múltkor kapcsolgattam a tévét, és talán épp a Dunán volt egy műsor Budapest szennyvíztisztítójáról. Ott mutatták, ahogy valahol a második fázis környékén kiválasztják a vízből a benne úszó zsírt és olajat. A riporter persze rá is kérdezett, hogy mégis mitől kerül bele ilyen sok ezekből az anyagokból, amire a válasz: a háztartásokból, a lefolyóinkból. Talán senkinek sem kell sokat ecsetelni, hogy a Budapesti szennyvíz hány százaléka ömlik tisztítatlanul a Dunába (és akkor még csak Budapestről beszéltünk...), és hogy hogyan is viselkednek a szabadban ezek az olajok, zsírok (pl. talaj levegőzésének megszűntetése, vízfelület oxigéncseréjének ellehetetlenítése, stb.). A riportban elhangzott az is, hogy ezek az anyagok sajnos folyamatosan rakódnak le a csatornarendszer falára, pontosan ugyanúgy, ahogy a lefolyóban megdermedve dugulást okoznak otthonainkban is. Otthon, kicsiben viszonylag jól orvosolhatjuk ezt a problémát azzal, hogy mindenféle olajat és zsírt csak forró víz és valamilyen emulgeáló oldat (pl. zsíroldó mosogatószer...) kíséretében küldünk a lefolyóba. Ám a célunk olyan életrend kialakítása, ahol a lehető legtermészetesebb anyagokat használjuk  a háztartásban, amelyek nem terhelik a környezetet.

Hogy lakóhelyünkön pontosan milyen lehetőségek vannak a használt sütőolaj és zsír ártalmatlanítására, azt akkor tudjuk meg, ha az illetékes önkormányzathoz fordulunk. Sok helyen ugyanis időről-időre rendszeresen gondoskodnak ezen anyagok elszállításáról, ártalmatlanításáról. Ehhez azonban tudatosabbá kell válnunk, és aktívan tájékozódnunk kell.Egy 2003-as Magyar Narancs cikket idéz a blogger: "a lakossági begyűjtés tárgyi, személyi és anyagi feltételeinek biztosítása az önkormányzatok feladata".

A fővárosban a Biofilter Környezetvédelmi Zrt. ingyenesen biztosít hordót a gyűjtéshez, és ingyenesen el is szállítja azt - legalábbisegy 2007-es origo cikk szerint. Tárolt google változatban még elérhető az írás.  Meg persze találunk olyan cégeket is a neten, akik akár ipari mennyiség elszállítását is vállalják, természetesen pénzért. (Egyébként átlagosan 15 lakásban fél évente 60 liter ilyen anyag gyűlik össze.) Társasházak, panelházak, összetartó lakótelepek megszervezhetik maguknak a gyűjtést, úgy tűnik, bőven van megoldás. A Totalcar még annak is utána járt, hogy Magyarországon bűncselekménynek számít sütőolajat tölteni a dízelüzemű autónkba.

Szerencsénkre a HuMusz (azaz a Hulladék Munkaszövetség című civil szervezet) már összeállított egy rövid kis howto-t, ami alapján mi, egyszerű emberek is gondoskodhatunk a használt sütőolajok és zsiradékok semlegesítéséről.A  biztonság kedvéért alant újraközöljük az ő tippeiket. Íme: