Az előbb dobta át Kicsu a vasnepe.hu írását a kanapén, ahol az egyik kisállatkereskedő arról számol be, hogy márciustól egyáltalán nem árulhat gömbakváriumot. Azzal, hogy állatokat ne tartsunk az ő nézőpontjukból (illetve empatikus emberi nézőpontból is) bizarr környezetben, maximálisan egyet lehet érteni. 

Ám ilyenkor eszembe jut az egyik legelső gyerekkori olvasmányom, az Első természetbúvár könyvem, amelyben részletesen bemutatták, hogyan tudunk növényekből, kövekből, egyebekből apró kis esőerdőt építeni magunknak házilag. Mármint a gyerekek, gömbakváriumba.

Mert jó dolog, hogy ma már minden gyerek ájfónnal szaladgál, amit egész nap lehet nyomogatni, mint régebben a tamagocsit, és talán senkinek se jutna már eszébe arra bíztatni a kölykét, hogy vajasdobozba rejtett sajttal fogjon rovarokat a kertben. De azért a gömbakvárium betiltása tényleg túlzás. A cikkből a legfontosabb dolog nem derül ki: hogy sehol nem kaphatunk a speciális üveg tárolóból, vagy csak a kisállatkereskedésekben? Mert szomorúan élnék egy olyan országban, ahol az embert mindig előre bűnözőnek nézi az állam. Miért nem lehet ráírni az akváriumra, hogy ne tartsanak benne állatot? Nem azért van a kisállatkereskedő, hogy ezt részletesen elmagyarázza? Hülye vagy aljas emberek mindig lesznek, a világ valódi csodáiért rajongó gyerekek azonban egyre kevesebben vannak.

(Kép forrása: haziallat.hu)