Azért jó Tudatosan Táplálkozó Istvánnak lenni, mert az ember evés közben végig tudja, hogy eszik. A kérdés persze az, mit egyen Tudatosan Táplálkozó István, ha nem szeretné sokáig böngészni az indiai recepteket, ám mégis processzelne valamit uzsonnának. 

Én ilyenkor szoktam elkészíteni a drukker-kenyőcsöt. Drukker, mert hogy mindent bele, már ami a hűtőben vagy a kamrában előfordul. Sárga- és fehérrépát szeletelek, zellergumót vágok, karalábét darabolok. Egy kis hagyma, egy kis petrezselyem, paradicsom, paprika, só, bors - mehet az egész az aprítóba, mellécsapok egy kis vajat vagy margarint (ezen már el lehet vitatkozni!), és voilá. Ezzel aztán minden irányban lehet kísérletezni, lehet bele halat tenni, vagy a keményebb zöldségeket olajon vagy vajon megpárolni, ilyen fűszer, olyan fűszer, és mehet is a cucc a barna/teljeskiőrlésű/korpa/rozs/graham/stb. kenyérre, abonettre, vagy amivel jól esik. Igazából tök mindegy, hogy beledobunk-e két gerezd fokhagymát, itt nagy ízorgiára ne számítsunk. Ízfokózónak legfeljebb sót adagolunk. Perverzebbek mézzel dobhatják fel. 

Ennek az egésznek önpedagógiai jelentősége is van. Általa Tudatosan Táplálkozó István közelebb kerül a zöldségekhez, megismeri használhatóságukat, ízüket, állagukat, és szembesül vele, hogy percek alatt képes lehet akár 20 emberre is elkészíteni valami nasit. Bevallom, én még a kezdő fokozathoz tartozom, egyelőre nem sikerül átütő "ez igen!" ízhatást elérni, de a végeredmény mindig finom volt. Majonézzel, mustárral egészen biztosan jól fel lehet dobni, de én cukrozott dolgokat nem fogyasztok, úgyhogy nálam ez kilőve. Akinek van tuti tippje, kedvenc receptje, nyugodtan dobja be.