"Ne egyél állati eredetűt légyszi, az állatok finganak." Persze, figyelemfelkeltő szöveg, nem véletlen, hogy ez a klímaveganok leggyakoribb (és leggyakrabban kiröhögött) érve. Ennél valamivel komolyabb azért a helyzet, röviden és tömören: az állati táplálék előállításához és feldolgozásához sokkal több vízre, termőföldre és energiára van szükség, mint a növényi táplálék előállításához és feldolgozásához. A legdurvábbak a marhák és birkák, utánuk jön a vaj és a sajt, aztán a disznó és a csirke, vagy legalábbis nagyjából ilyen sorrendben, ez forrásfüggő. Csak hogy értsük: egy kilónyi marhahúshoz nyolc kilónyi gabona kell. Még akkor is, ha a takarmánygabona igénytelenebb, mint az étkezési gabona, körülbelül egyszerűsíthetünk arra, hogy ezt a nyolc kiló gabonát meg is ehetnénk ahelyett, hogy megetetünk vele egy állatot, ami egyébként vizet is fogyaszt, meg energiát is igényel a tartása, a leölése, feldolgozása, szállítása.

Szóval ezért vannak a klímaveganok, akik azért kampányolnak, hogy ne együnk állati eredetű ételeket. A kevésbé radikálisak meg azért, hogy legalább a hét valahány napján ne együnk. ("Ha feleannyi húst eszünk, az olyan, mintha minden második ember vegetáriánus lenne közülünk" - idézi egy konferencián Graham Hill, a TreeHugger alapítója. Nézzétek meg, nagyon jó kis előadás.) Mérsékeltebb fajtájuk a klímavega, aki csak húst nem eszik - egy ilyen típusú barátom szerint ha a tejért-tojásért tartjuk az állatot, az hosszútávú felhasználás, jóval kevesebb káros hatás. Ő egyébként húst is szokott enni, olyankor, ha azt egyébként kidobnák (tehát ha valahol nem lehet vega menüt választani vagy a vacsoratársa meghagyja a húst satöbbi), ezért a hozzáállásért innen is gratulálok, szerintem is valahogy így kellene.

Az apropó, hogy a január eleji fogadalmak közt én is elgondolkodtam azon, hogy legalább minden hét pár napra húsmentesre váltsak, és kicsit körülnéztem a boltok polcain. Rá kellett jönnöm, hogy ebben az országban egyáltalán nincs könnyű dolga annak, aki - bármilyen okból - vegannak áll. A mi főzési kultúránkban nagyjából a "valamilyen zöldséges tészta" kínál állandó alternatívát. A szójatej/rizstej és az egyéb tejtermékeket kiváltó finom vegan változatok egy átlag egyetemista számára gyakorlatilag megfizethetetlenek. A megoldást, gondolom, az jelentheti, ha az étrenddel együtt a főzési szokásainkon is változtatunk. Amikor néhány hónapja Kanadában jártam, két napig couchsurföltem egy vegan srácnál. Most eszembe jutott, hogy nyilván nem véletlen, hogy főleg indiai és kínai konyhán él, hiszen a keleti kultúrák többségében alig fogyasztanak tejtermékeket. Nálunk azért az indiai és kínai hozzávalókat sem adják éppen olcsón...

Hát itt akadtam el: Magyarországon megfizethetetlen a klímavédő táplálkozás? Ha van (időszakos) vegan a kedves olvasók közt, reménykedve várjuk kommentben a tippeket. Ha lesz több is, nekiállunk főzőcskézni és képes beszámolót is kaptok arról, hogy végülis mit is eszik a klímavegan.