Nem igazán tudok elszakadni az étkezés-témától, hiába, mostanában ez köt le. A napokban belefutottam a World Watch Insitute 2009 végén összeállított jelentésébe, ami az ember okozta üvegházgáz-kibocsátás 51 százalékáért az állattartást teszi felelőssé, és természetesen a legyünk veganok felkiáltással operál, felvonultatva egy sor húskiváltó ételt. Ezek nálam elég nemszeretem dolgok, ha valaki nem eszik húst, akkor miért akarja utánozni az ízét? Vegan kolbász meg vegan töltött káposzta minekvan? Szóval jönnek ezek a kedves emberek az adataikkal, és azt mondják, hé, figyeljetek, ne egyetek húst, mi azt mondjuk, oké, nem eszünk, és pár év múlva már tisztul is a levegő. Hajlamos vagyok vegalobbinak nevezni ezt az egész okfejtést, mert úgy tűnik, a támogatói csak akkor képesek globálisan gondolkodni, amikor megfogalmazzák a problémát, akkor már nem, amikor megoldást keresnek rá.
Röviden a probléma: ha kizárólag növényi étrenden akarjuk tartani a Földet, akkor sem ehet mindenki gabonát. Azok a zöldségek, gyümölcsök, amikkel pótolni lehet a húshiány miatt kieső tápanyagokat, nem mindig és nem mindenhol teremnek meg, szóval a folyamat végén hamar ott az újabb infrastruktúra, növények fagyasztása, befőzése, szárítása, de főleg minél gyorsabb szállítása, üvegházak, és így tovább. Népszerű példa, hogy az angliai paradicsomnak nagyobb az ökolábnyoma, mint az Olaszországból odaimportáltnak, mert annyi energiabefektetés, hogy azon az éghajlaton megteremjen, hogy akkor már egyszerűbb odavinni. Hát így lehetne ide-oda reptetni a gyümölcsöket-zöldségeket, ha mindenki azon élne. Meg a gabonán, persze, aminek már így is a jó része génmódosított (a világon termelt összes szója 77%-a pl., 2009-es ISAAA-adat).
Na de akkor mit kéne tenni? Hát például otthon kellene megtermelni az ételt. Ezzel durván csökken az ökolábnyom, tekintve, hogy otthon kicsit másképp zajlik az állatok táplálása és feldolgozása. Lehetne összefogni: én kétszer annyi paradicsomot, a szomszéd kétszer annyi körtét, aztán majd cserélünk. Kolbászt pálinkáért, tojást lekvárért. A városiaknak szarabb, de ott is megoldható pár palánta meg fűszernövény az erkélyen, a többit meg környékbeli termelőktől (igen, ki kell mozdulni a piacra és szóba elegyedni velük). Meg láttunk már olyat is, hogy nem ételt cserélünk ételre, hanem én mondjuk varrni tudok, a lányodnak épp kellene egy maci, neked meg van fölös fügéd, mert egy napos domboldalban laksz, és terem ezerrel, kiirtani se lehet. Másnak meg pincéje van, bort vagy gombát valaki esetleg? Na, hát így. Kicsit több idő, vagy nem is kicsit, de a végén mindenki jobban érzi magát tőle. Komolyan, próbáltam. Meg aztán idényételeket enni, a nagyi még emlékszik, vagy meg lehet nézni a neten, hogy mikor minek van itt az ideje, ne Dél-Afrikából hozzák lehetőleg, ami az asztalra kerül. Én is szeretem a paradicsomot, simán megenném télen is, de hát csak kibírom, nem? Legfeljebb jövőre majd teszek el pár üveg szárítottat. És akkor így még húst is szabad enni. Mondjuk hetente egyszer. Abban megegyezhetünk?
