Nem igazán tudok elszakadni az étkezés-témától, hiába, mostanában ez köt le. A napokban belefutottam a World Watch Insitute 2009 végén összeállított jelentésébe, ami az ember okozta üvegházgáz-kibocsátás 51 százalékáért az állattartást teszi felelőssé, és természetesen a legyünk veganok felkiáltással operál, felvonultatva egy sor húskiváltó ételt. Ezek nálam elég nemszeretem dolgok, ha valaki nem eszik húst, akkor miért akarja utánozni az ízét? Vegan kolbász meg vegan töltött káposzta minekvan? Szóval jönnek ezek a kedves emberek az adataikkal, és azt mondják, hé, figyeljetek, ne egyetek húst, mi azt mondjuk, oké, nem eszünk, és pár év múlva már tisztul is a levegő. Hajlamos vagyok vegalobbinak nevezni ezt az egész okfejtést, mert úgy tűnik, a támogatói csak akkor képesek globálisan gondolkodni, amikor megfogalmazzák a problémát, akkor már nem, amikor megoldást keresnek rá.

Röviden a probléma: ha kizárólag növényi étrenden akarjuk tartani a Földet, akkor sem ehet mindenki gabonát. Azok a zöldségek, gyümölcsök, amikkel pótolni lehet a húshiány miatt kieső tápanyagokat, nem mindig és nem mindenhol teremnek meg, szóval a folyamat végén hamar ott az újabb infrastruktúra, növények fagyasztása, befőzése, szárítása, de főleg minél gyorsabb szállítása, üvegházak, és így tovább. Népszerű példa, hogy az angliai paradicsomnak nagyobb az ökolábnyoma, mint az Olaszországból odaimportáltnak, mert annyi energiabefektetés, hogy azon az éghajlaton megteremjen, hogy akkor már egyszerűbb odavinni. Hát így lehetne ide-oda reptetni a gyümölcsöket-zöldségeket, ha mindenki azon élne. Meg a gabonán, persze, aminek már így is a jó része génmódosított (a világon termelt összes szója 77%-a pl., 2009-es ISAAA-adat).

Na de akkor mit kéne tenni? Hát például otthon kellene megtermelni az ételt. Ezzel durván csökken az ökolábnyom, tekintve, hogy otthon kicsit másképp zajlik az állatok táplálása és feldolgozása. Lehetne összefogni: én kétszer annyi paradicsomot, a szomszéd kétszer annyi körtét, aztán majd cserélünk. Kolbászt pálinkáért, tojást lekvárért. A városiaknak szarabb, de ott is megoldható pár palánta meg fűszernövény az erkélyen, a többit meg környékbeli termelőktől (igen, ki kell mozdulni a piacra és szóba elegyedni velük). Meg láttunk már olyat is, hogy nem ételt cserélünk ételre, hanem én mondjuk varrni tudok, a lányodnak épp kellene egy maci, neked meg van fölös fügéd, mert egy napos domboldalban laksz, és terem ezerrel, kiirtani se lehet. Másnak meg pincéje van, bort vagy gombát valaki esetleg? Na, hát így. Kicsit több idő, vagy nem is kicsit, de a végén mindenki jobban érzi magát tőle. Komolyan, próbáltam. Meg aztán idényételeket enni, a nagyi még emlékszik, vagy meg lehet nézni a neten, hogy mikor minek van itt az ideje, ne Dél-Afrikából hozzák lehetőleg, ami az asztalra kerül. Én is szeretem a paradicsomot, simán megenném télen is, de hát csak kibírom, nem? Legfeljebb jövőre majd teszek el pár üveg szárítottat. És akkor így még húst is szabad enni. Mondjuk hetente egyszer. Abban megegyezhetünk?

(Fotó: computix @ Flickr)

Lakásavatót tartottunk pénteken, igen vegyes társasággal, amiben volt vegan, fogyókúrázú, candida-diétás is, töprengtünk hát egy ideig az étlapon. A buli végül elég jól sikerült, és a kaja is majdnem teljesen elfogyott, a recepteket meg annyian kérték, hogy úgy gondoltam, bedobom a közösbe: innen mindenki kigyűjtheti, még az is, aki nem volt ott. Bizonyítékul, hogy húsmentesen, cukormentesen is lehet finom ételeket előállítani, meg egy csokis süti azoknak, akik mégiscsak a kalóriabombára szavaznak.

Spenótos mártogatós (erről nincs fotó)

Belekerült:
- 3-4 gerezd fokhagyma
- fél zacskó (20-25 dkg) fagyasztott spenótpüré
- egy zsemle (opcionálisan korpás, rozsos, teljes kiőrlésű, satöbbi)
- 5-10 dkg feta sajt
- némi tej

Kevés forró olajba reszeltem a fokhagymát, picit pirítottam, aztán rádobtam a spenótot. Amíg Gergo kevergette, meglangyosítottam némi tejet, pont annyit, amennyibe bele lehet tunkolni egy darabjaira szaggatott zsemlét. Amikor ez felszívta a tejet, beleaprítottam az addigra felolvadt spenótba, utánaöntöttem a tej maradék cseppjeit, sóztam, főztem picit és hozzámorzsoltam a fetát, majd pár perc kevergetés után elzártam. Egy müzlistálnyi adag született, kenyérre kenni, kekszet belemártogatni, ilyesmikre alkalmas.

Zöldséges madras (vegan)


Belekerült:
- egy nagy fej vöröshagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 kg sütőtök
- 2 kisebb cukkini, összesen úgy 40-45 dkg
- 3 közepes krumpli
- 2 répa
- egy üvegnyi/konzervnyi főtt csicseriborsó (a kaiser's-ben vettük)
- (nagyjából) 4 dl kókusztej (teszkóból vagy speckó boltból)
- 3 ek. madras fűszerkeverék (teszkóból vagy speckó boltból)

A főzés rendhagyó módon a fűszerrel indul: némi olajban lepirul mind a három evőkanálnyi, aztán ugyanezt teszi a hozzáaprított hagyma és fokhagyma is, majd következő fázisban a falatnyi darabokra vágott répa és krumpli. Ha a pirulásból már elég, megsózzuk a cuccot és felöntjük némi vízzel, főzzük pár percig, aztán jön bele a szintén falatnyira darabolt sütőtök és cukkini. Még egy kis víz, itt hajlamos az ember túlzásokba esni, ezért lett a miénk is végül olyan híg, amilyen. Épp csak annyi kell, amennyiben kellemesen megpárolódik és sűrű szaftot növeszt. Mikor már akár kész is lehetne, hozzádobjuk a konzervből kiszórt és leöblített csicseriborsót, kettőt keverünk rajta, felöntjük a kókusztejjel és még két keverés után kész. Hozzá jó a rizs, akár barna, akár fehér, de szerintünk kuszkusszal is menő lehet (mi a Lehel csarnok reformboltjában szerezzük be). A fenti mennyiségek óriási adagot eredményeznek, két ember a töredékéből is jóllakik - ja és az eredeti recept innen: http://zefcook.blog.hu/2009/11/26/zoldsegmadras

Reform almáspite (vegan)


Belekerült:
- 20 dkg liszt, vegyesen teljes kiőrlésű rozs- és fehér finom-
- 10 dkg növényi margarin
- úgy 1,5 kg savanykás alma (esetünkben jonatán)
- valamennyi darált dió
- valamennyi fahéj

Az almákat a buli előtti nap meghámoztuk és felszeleteltük, a pitébe nem került részeit bedaráltuk és megettük, lásd az eggyel korábbi posztot. A szeleteket meglocsoltuk citromlével, hogy ne barnuljanak be, meg hogy kapjon még egy lökést a savanykás íz, aztán eltettük aludni. Másnap a lisztből, a margarinból és egy kis vízből előállítottam a tésztát. Ennél fontos, hogy minden összetevő nagyon hideg legyen, úgyhogy a margarint is, a vizet is érdemes hűtőben tárolni az akció előtt. A liszteket ránézésre kevertem, a húsz deka nagyjából kétharmada volt teljes kiőrlésű, emiatt végül kevesebb víz is fogyott, mint korábban, amikor csak finomliszttel gyártottam a tésztát (akkor 1 dl volt a vízadag). Szóval a három összetevőt összegyúrtam és újabb hűlésre betoltam a hűtőbe, majd fél órával később kettévágtam a tésztát és két korongot sodortam belőle. A rozsliszt miatt a tésztával elég nehéz dolgozni, nem árt óvatosnak lenni és bőszen lisztezni a gyúródeszkát. Az egyik koronggal kibéleltem a kimargarinozott, 24 cm-s kerek sütőformát, a tésztát megszórtam darált dióval, aztán belepotyogtattam a jó sok fahéjban megforgatott almaszeleteket. Félúton került bele még egy adag dió és még egy kis fahéj, a tetejére pedig a másik korongnyi tésztából vágott csíkokból lett rács. Épphogy előmelegített sütőben, viszonylag alacsony fokozaton (nálunk 4-esnek hívják) nagyjából 25-30 perc alatt sült meg.

Bögrés holdsüti


Belekerült:
- 2,5 bögre finomliszt
- negyed bögre kakaópor
- 4 tk. sütőpor
- 1 tk. fahéj
- 10 dkg vaj
- 1 bögre barnacukor
- 1 tojás
- 1,5 bögre tej
- 10 dkg tejcsoki
- 10 dkg étcsoki

Először a lisztet, kakaót, sütőport, fahéjat keverjük össze, aztán a vaj segítségével morzsásra morzsoljuk, majd jön a cukor, aztán a tejjel kikevert tojás, végül a gőz fölött megolvasztott tejcsoki. Az összekevert masszát eredetileg muffinnak szánta a receptíró, de nekünk nem volt olyan formánk, úgyhogy egy kb. 18x30 centis tepsibe öntöttük a tésztát, most már tudjuk, hogy ennél nagyobba kellett volna, mert így túl magasra nőtt. A pitével együtt sült, azonos idő alatt, azonos hőfokon, de tűpróbával könnyen tesztelhető a süti, aminek a tetejét a sütés után gőz fölött olvasztott étcsokival vontuk be. Azért hívják holdasnak, mert pogácsaszaggatóval hold alakúra kellett volna alakítani, hogy épp olyan legyen, mint amikor először ettem ilyet, de a magas tészta miatt ez a terv végül kútba esett - sebaj, legközelebb ügyesebbek leszünk.

Ezúton köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult az ételekhez és a bulihoz, ha megkapjuk az engedélyt, a többiek receptjeit is közzétesszük itt a Tudatosan Táplálkozó olvasók kedvéért, akik evés közben végig tudják, hogy esznek.

(A vállalhatatlan fotókról tudunk, az alkoholt tesszük felelőssé.)

Lehet azon vitatkozni, hogy egészséges dolog-e megenni az alma héját. Vannak ugye, akik szerint tele van vegyszerrel meg úgynevezett növényvédőszerrel, meg vannak, akik szerint a héjában van a vitamin, meg az antioxidáns. Vagy mi.

Tudom, a mellékelt ábra nem túl bíztató, de az íze remek. Tegnap a mai almáspitéhez hámoztunk almát, és a héját alapból kidobtuk volna, ám inkább behajigáltuk az aprítóba, mellészórtunk egy kis diót, fahéjt és egy kávéskanál mézet. Az eredmény egy édes kis desszert lett, amit ugyan kifelé nem feltétlenül vállalnék fel, hiszen javarészt hulladékból készült. Illetve kiderült, hogy az alma héja és magháza nem is hulladék, mert remek almás nyalánkságot lehet készíteni belőle. 

Az előbb dobta át Kicsu a vasnepe.hu írását a kanapén, ahol az egyik kisállatkereskedő arról számol be, hogy márciustól egyáltalán nem árulhat gömbakváriumot. Azzal, hogy állatokat ne tartsunk az ő nézőpontjukból (illetve empatikus emberi nézőpontból is) bizarr környezetben, maximálisan egyet lehet érteni. 

Ám ilyenkor eszembe jut az egyik legelső gyerekkori olvasmányom, az Első természetbúvár könyvem, amelyben részletesen bemutatták, hogyan tudunk növényekből, kövekből, egyebekből apró kis esőerdőt építeni magunknak házilag. Mármint a gyerekek, gömbakváriumba.

Mert jó dolog, hogy ma már minden gyerek ájfónnal szaladgál, amit egész nap lehet nyomogatni, mint régebben a tamagocsit, és talán senkinek se jutna már eszébe arra bíztatni a kölykét, hogy vajasdobozba rejtett sajttal fogjon rovarokat a kertben. De azért a gömbakvárium betiltása tényleg túlzás. A cikkből a legfontosabb dolog nem derül ki: hogy sehol nem kaphatunk a speciális üveg tárolóból, vagy csak a kisállatkereskedésekben? Mert szomorúan élnék egy olyan országban, ahol az embert mindig előre bűnözőnek nézi az állam. Miért nem lehet ráírni az akváriumra, hogy ne tartsanak benne állatot? Nem azért van a kisállatkereskedő, hogy ezt részletesen elmagyarázza? Hülye vagy aljas emberek mindig lesznek, a világ valódi csodáiért rajongó gyerekek azonban egyre kevesebben vannak.

(Kép forrása: haziallat.hu)

A Coca-Cola plakátjain valószínűleg egész életemben képes leszek megbotránkozni. Ezt a jelenlegit is nevetve néztem. Hihetetlen, hogy így. "Minden nap okot adunk a derűre." Vajon miért? Mivel? Hogyan? Ha van otthon kóla, akkor majd arconröhögjük egymást rukolasalátával?

Ahogy ezen gondolkodtam, feltűnt,hogy van ám a plakátnak egy másik része is. A kép jobboldalán azt írják: "Üdítő ajánlat" meg hogy "Most többet adunk". Reklámoztak már itt kólát köbcentivel, meg hogy járj az igazival, sőt, egy nagyszakállú mikulással is. De ez most tényleg mindent visz. Az asztalnál egymásra röhögő gyerekek, a háttérben a boldogan mosolygó édesanya alakjával zseniális. Kóla, derű, teccikérteni? Kár, hogy apa nem nevet a háttérben egy nagy csavarkulccsal a kezében. Az még derűsebb lenne.

És akkor alul a bűvös mondat:

"Most a legjobb Ft/l áron az adott üzletekben a nem visszaváltható palackos Coca-Cola, Coca-Cola zero, Coca-Cola light és a Fanta narancs termékek között."

Valaki rájött, mit jelent ez a mondat? Azon túl, hogy a nem visszaváltható palackos Coca-Colát reklámozza?

(A képminőségért bocs, ezt tudja a telefon.)

Azért jó Tudatosan Táplálkozó Istvánnak lenni, mert az ember evés közben végig tudja, hogy eszik. A kérdés persze az, mit egyen Tudatosan Táplálkozó István, ha nem szeretné sokáig böngészni az indiai recepteket, ám mégis processzelne valamit uzsonnának. 

Én ilyenkor szoktam elkészíteni a drukker-kenyőcsöt. Drukker, mert hogy mindent bele, már ami a hűtőben vagy a kamrában előfordul. Sárga- és fehérrépát szeletelek, zellergumót vágok, karalábét darabolok. Egy kis hagyma, egy kis petrezselyem, paradicsom, paprika, só, bors - mehet az egész az aprítóba, mellécsapok egy kis vajat vagy margarint (ezen már el lehet vitatkozni!), és voilá. Ezzel aztán minden irányban lehet kísérletezni, lehet bele halat tenni, vagy a keményebb zöldségeket olajon vagy vajon megpárolni, ilyen fűszer, olyan fűszer, és mehet is a cucc a barna/teljeskiőrlésű/korpa/rozs/graham/stb. kenyérre, abonettre, vagy amivel jól esik. Igazából tök mindegy, hogy beledobunk-e két gerezd fokhagymát, itt nagy ízorgiára ne számítsunk. Ízfokózónak legfeljebb sót adagolunk. Perverzebbek mézzel dobhatják fel. 

Ennek az egésznek önpedagógiai jelentősége is van. Általa Tudatosan Táplálkozó István közelebb kerül a zöldségekhez, megismeri használhatóságukat, ízüket, állagukat, és szembesül vele, hogy percek alatt képes lehet akár 20 emberre is elkészíteni valami nasit. Bevallom, én még a kezdő fokozathoz tartozom, egyelőre nem sikerül átütő "ez igen!" ízhatást elérni, de a végeredmény mindig finom volt. Majonézzel, mustárral egészen biztosan jól fel lehet dobni, de én cukrozott dolgokat nem fogyasztok, úgyhogy nálam ez kilőve. Akinek van tuti tippje, kedvenc receptje, nyugodtan dobja be. 

Ha valaki eldönti, hogy értelmes életet akar élni, akkor először általában az "összehúzódás"-párti ún. környezetvédőkkel szokott találkozni. Ők azok, akik azt mondják, hogy használj kevesebb áramot, autó helyett menj gyalog, ne egyél húst, és így tovább. Elöljáróban annyit, hogy mi is szép számmal fogunk posztolni "összehúzódós" tippeket, ám úgy gondoljuk, hogy az aktív cselekvést és a produktivitást nem váltja ki az, ha összehúzzuk magunkat. (Én például jobban örülök annak, ha valaki a hagyományos módszerekkel nyulat és szárnyast tart vidéki birtokán, mintha a természet védelmére hivatkozva nem fogyaszt húst.) 

A BORS alapítvány és az E-misszió Egyesület Energiahatékonysági tanácsok a mindennapokra című füzetkéjét valamilyen zöld kiállításon szedtem fel. 55 oldalon veszik számba, körülbelül milyen lehetőségeink vannak arra otthonunkban, hogy - a jelenlegi gondolkodás szerint - értelmesen és hatékonyan használjunk energiát. Most szépen bepötyögöm, milyen tippekeket adnak a sütés-főzés témában. 

Tudta ön? 

A fedő nélküli főzés 3-4-szer annyi energiát igényel másfél liter víz felmelegítésénél, mint a fedő használatával való főzés. 

Hogyan csökkenthetjük főzéssel kapcsolatos energiaköltségeinket 

• Ne főzzük agyon az ételeket! A nyersen vagy pároltan fogyasztott étel nem csak „energiatakarékosabb”, de egészségesebb is, mert a zöldség és a gyümölcs a főzés során sokat veszíthet ízéből, vitamintartalmából.

• Főzéshez olyan méretű edényt használjunk, amelyik illeszkedik a gázrózsa vagy főzőlap méretéhez! (Ha pl. a főzőlap átmérője 18 cm, az edényé pedig csak 15 cm, akár 30%-kal is nőhet az energiafogyasztás.)

• Használjunk jó hővezetésű anyagokból készült edényeket (például acél, zománcozott öntöttvas)! Az üveg- és kerámiaedények inkább a mikrohullámú sütőbe valók.

• Ha már felforrt az étel, tegyük kis lángra! Kis lángon is pontosan annyi idő alatt fog megfőni, mint nagy lángon.

• A zöldségeket, burgonyát ne főzzük bő lében! Így ugyanis nem csak feleslegesen forralunk esetleg több liter vizet, de kilúgozzuk az ételből az értékes tápanyagokat.

• A hosszabb sütési idejű ételeknél (pl. csülöknél) sütés előtt puhítsuk meg a nyersanyagot kuktában!

• Használjuk ki a sütő tartalékhőjét! Az étel elkészülte előtt 5-10 perccel lezárhatjuk a sütőt, a többit bízzuk a sütő tartalékhőjére.

• A mikrohullámú sütő egy adag étel elkészítéséhez, illetve melegítéshez a leggazdaságosabb. Nagyobb mennyiség elkészítéséhez energiatakarékosabb a hagyományos tűzhely. (Az eredeti füzetben azt tanácsolják, hogy ne is használjunk mikrót annak káros, az étel szerkezetét roncsoló hatása miatt - gergo)

Utólag csak annyit tennék hozzá, hogy mindenkit bíztatok a főzésre, a közös étkezésre. És ha forr a víz, nyugodtan csavarjátok lejjebb a gázt. Tudjátok, 100°C-nál úgysem lesz forróbb. :)

"Ne egyél állati eredetűt légyszi, az állatok finganak." Persze, figyelemfelkeltő szöveg, nem véletlen, hogy ez a klímaveganok leggyakoribb (és leggyakrabban kiröhögött) érve. Ennél valamivel komolyabb azért a helyzet, röviden és tömören: az állati táplálék előállításához és feldolgozásához sokkal több vízre, termőföldre és energiára van szükség, mint a növényi táplálék előállításához és feldolgozásához. A legdurvábbak a marhák és birkák, utánuk jön a vaj és a sajt, aztán a disznó és a csirke, vagy legalábbis nagyjából ilyen sorrendben, ez forrásfüggő. Csak hogy értsük: egy kilónyi marhahúshoz nyolc kilónyi gabona kell. Még akkor is, ha a takarmánygabona igénytelenebb, mint az étkezési gabona, körülbelül egyszerűsíthetünk arra, hogy ezt a nyolc kiló gabonát meg is ehetnénk ahelyett, hogy megetetünk vele egy állatot, ami egyébként vizet is fogyaszt, meg energiát is igényel a tartása, a leölése, feldolgozása, szállítása.

Szóval ezért vannak a klímaveganok, akik azért kampányolnak, hogy ne együnk állati eredetű ételeket. A kevésbé radikálisak meg azért, hogy legalább a hét valahány napján ne együnk. ("Ha feleannyi húst eszünk, az olyan, mintha minden második ember vegetáriánus lenne közülünk" - idézi egy konferencián Graham Hill, a TreeHugger alapítója. Nézzétek meg, nagyon jó kis előadás.) Mérsékeltebb fajtájuk a klímavega, aki csak húst nem eszik - egy ilyen típusú barátom szerint ha a tejért-tojásért tartjuk az állatot, az hosszútávú felhasználás, jóval kevesebb káros hatás. Ő egyébként húst is szokott enni, olyankor, ha azt egyébként kidobnák (tehát ha valahol nem lehet vega menüt választani vagy a vacsoratársa meghagyja a húst satöbbi), ezért a hozzáállásért innen is gratulálok, szerintem is valahogy így kellene.

Az apropó, hogy a január eleji fogadalmak közt én is elgondolkodtam azon, hogy legalább minden hét pár napra húsmentesre váltsak, és kicsit körülnéztem a boltok polcain. Rá kellett jönnöm, hogy ebben az országban egyáltalán nincs könnyű dolga annak, aki - bármilyen okból - vegannak áll. A mi főzési kultúránkban nagyjából a "valamilyen zöldséges tészta" kínál állandó alternatívát. A szójatej/rizstej és az egyéb tejtermékeket kiváltó finom vegan változatok egy átlag egyetemista számára gyakorlatilag megfizethetetlenek. A megoldást, gondolom, az jelentheti, ha az étrenddel együtt a főzési szokásainkon is változtatunk. Amikor néhány hónapja Kanadában jártam, két napig couchsurföltem egy vegan srácnál. Most eszembe jutott, hogy nyilván nem véletlen, hogy főleg indiai és kínai konyhán él, hiszen a keleti kultúrák többségében alig fogyasztanak tejtermékeket. Nálunk azért az indiai és kínai hozzávalókat sem adják éppen olcsón...

Hát itt akadtam el: Magyarországon megfizethetetlen a klímavédő táplálkozás? Ha van (időszakos) vegan a kedves olvasók közt, reménykedve várjuk kommentben a tippeket. Ha lesz több is, nekiállunk főzőcskézni és képes beszámolót is kaptok arról, hogy végülis mit is eszik a klímavegan.

Az egyik tanárom mestélte egyszer, hogy a feleségével éveken át gyűjtötték a használt sütőolajat. Amikor összegyűlt néhány kannányi, akkor a fickó bevágta a kocsiba, és a benzinkúton leadta semlegesítésre. Ahogy kellett.

Aztán egy időben nem hordták el a benzinkútra az olajat, az pedig csak gyűlt és gyűlt a pincéjükben. Egy nap a férj bepakolta a kannákat a kocsiba, és elment velük a benzinkútra, ahol.

Ahol a kutas közölte, hogy vigye az olaját, ahová akarja, mostantól a benzinkút nem foglalkozik ilyesmivel. Hogy miért nem? Mert a sütőolaj már nem számít veszélyes hulladéknak. Hát akkor mit csináljon ennyi használt sütőolajjal? Mit bánom én, öntse a vécébe vagy a szántóföldre. Emberünk, tekintve hogy éveken át gondosan gyűtögette az olajat, értetlenül állt, hogy tudniillik ő most hogyan is önthetné azt akárhová, amit eddig olyan rendesen adott át semlegesítésre a benzinkúton. Ez már csak azért is érdekes, mert nem találtam a neten semmit, ami igazolná, hogy már szabadon öntözhetjük a földeket a veszélyes trutymóval.

Aztán múltkor kapcsolgattam a tévét, és talán épp a Dunán volt egy műsor Budapest szennyvíztisztítójáról. Ott mutatták, ahogy valahol a második fázis környékén kiválasztják a vízből a benne úszó zsírt és olajat. A riporter persze rá is kérdezett, hogy mégis mitől kerül bele ilyen sok ezekből az anyagokból, amire a válasz: a háztartásokból, a lefolyóinkból. Talán senkinek sem kell sokat ecsetelni, hogy a Budapesti szennyvíz hány százaléka ömlik tisztítatlanul a Dunába (és akkor még csak Budapestről beszéltünk...), és hogy hogyan is viselkednek a szabadban ezek az olajok, zsírok (pl. talaj levegőzésének megszűntetése, vízfelület oxigéncseréjének ellehetetlenítése, stb.). A riportban elhangzott az is, hogy ezek az anyagok sajnos folyamatosan rakódnak le a csatornarendszer falára, pontosan ugyanúgy, ahogy a lefolyóban megdermedve dugulást okoznak otthonainkban is. Otthon, kicsiben viszonylag jól orvosolhatjuk ezt a problémát azzal, hogy mindenféle olajat és zsírt csak forró víz és valamilyen emulgeáló oldat (pl. zsíroldó mosogatószer...) kíséretében küldünk a lefolyóba. Ám a célunk olyan életrend kialakítása, ahol a lehető legtermészetesebb anyagokat használjuk  a háztartásban, amelyek nem terhelik a környezetet.

Hogy lakóhelyünkön pontosan milyen lehetőségek vannak a használt sütőolaj és zsír ártalmatlanítására, azt akkor tudjuk meg, ha az illetékes önkormányzathoz fordulunk. Sok helyen ugyanis időről-időre rendszeresen gondoskodnak ezen anyagok elszállításáról, ártalmatlanításáról. Ehhez azonban tudatosabbá kell válnunk, és aktívan tájékozódnunk kell.Egy 2003-as Magyar Narancs cikket idéz a blogger: "a lakossági begyűjtés tárgyi, személyi és anyagi feltételeinek biztosítása az önkormányzatok feladata".

A fővárosban a Biofilter Környezetvédelmi Zrt. ingyenesen biztosít hordót a gyűjtéshez, és ingyenesen el is szállítja azt - legalábbisegy 2007-es origo cikk szerint. Tárolt google változatban még elérhető az írás.  Meg persze találunk olyan cégeket is a neten, akik akár ipari mennyiség elszállítását is vállalják, természetesen pénzért. (Egyébként átlagosan 15 lakásban fél évente 60 liter ilyen anyag gyűlik össze.) Társasházak, panelházak, összetartó lakótelepek megszervezhetik maguknak a gyűjtést, úgy tűnik, bőven van megoldás. A Totalcar még annak is utána járt, hogy Magyarországon bűncselekménynek számít sütőolajat tölteni a dízelüzemű autónkba.

Szerencsénkre a HuMusz (azaz a Hulladék Munkaszövetség című civil szervezet) már összeállított egy rövid kis howto-t, ami alapján mi, egyszerű emberek is gondoskodhatunk a használt sütőolajok és zsiradékok semlegesítéséről.A  biztonság kedvéért alant újraközöljük az ő tippeiket. Íme:

Tudjátok, vannak a freeganek. Freegannek lenni egy alternatív életstratégia. A free és a vegan szavakból gyúrták össze a kifejezést. Általánosan mindenféle ingyenes (gyakran kukázós) élelemszerzési megoldásra vonatkozik, szigorúan véve az állati eredetű kajáktól mentes, azaz leginkább növényi táplálékok beszerzése ilyen-olyan ingyenes megoldásokkal. Legyen az guberálás, kunyerálás, városi kertészkedés és így tovább.

A fent látható fotót a budapesti Király utca végén található boltnál lőttük. Ha freegan lennék, ebből a kukából nem ehetnék, pedig a boltok polcain számos olyan zöldség és gyümölcs megfordulhat, ami végül nem kerül eladásra, és így a kukában landol. Mit szóltok ehhez a vegyszeres megoldáshoz? Jó a törvényi szabályozás?

Meséltek nekem egy többdiplomás tanárról, aki minden hajnalban összegyűjti néhány bolt megmaradt zöldség és gyümölcs készleteit, ezzel több család (értitek, nők, gyerekek) számára is biztosítja az egészséges táplálékot. Mi a jobb, ha ez a cucc a szeméttelepre megy, vagy ha a polcok után inkább az asztalokra kerül? Érdekes probléma ez, és érdemes rajta elgondolkodni.

Első poszt, hát legyen, elmondom, mit érdemes tudni.

Meg fogjuk váltani a világot. A politikusok rosszul csinálják, a gazdasági rendszer romokban hever, a sajtó félretájékoztat, a hétköznapi ember kapkodja a fejét, az egyetemisták érdektelenek, a radikálisok szemellenzősek, de mi megváltjuk a világot. Vagy legalábbis kitaláljuk, hogy kellene.

Elmegyünk a piacra. Fűszernövényeket ültetünk, csirkéket tartunk, helyi alapanyagokból főzünk. Kipróbáljuk, lebomlik-e a lebomló műanyagpohár. Vonattal utazunk. Kirándulunk, szalonnát sütünk, nem eszünk húst, otthon nevelt húst eszünk. Lecseréljük az égőket, lecsavarjuk a fűtést, nem termelünk szemetet, szelektív szemetet termelünk.

Filozófiát olvasunk, pszichológiát olvasunk, közdazdaságtant olvasunk, újságcikkeket olvasunk, elemzéseket olvasunk. Filmeket nézünk, előadásokra megyünk, tüntetünk, vitatkozunk, következtetünk, beszélgetünk, megoldást keresünk.

Együtt.